REIGL JUDIT 100 - Judit Reigl and the Second School of Paris
Judit Reigl 100: Judit Reigl and the Second School of Paris
Marking the centenary of the birth of Judit Reigl, major exhibitions across Paris, Berlin, and her native Hungary celebrate the legacy of one of the most influential painters of post-war Europe. Bringing this international commemorative year to its culmination, the Műcsarnok (Kunsthalle Budapest) presents the most comprehensive survey ever devoted to Reigl's seven-decade career. Organized in collaboration with the Kalman Makláry Fine Arts Gallery, the exhibition offers an unprecedented exploration of an artist whose work fundamentally reshaped the language of abstraction after 1945.
Bringing together more than eighty paintings by Reigl alongside works by leading representatives of the Second School of Paris—including Jean Dubuffet, Hans Hartung, Jean-Paul Riopelle, and Jean Degottex—the exhibition positions Reigl within the vibrant international artistic milieu in which her practice evolved. Rather than presenting her oeuvre in isolation, the exhibition reveals the profound artistic dialogues that shaped post-war abstraction in Paris.
Born in 1923 in Kapuvár, Hungary, Reigl graduated from the Hungarian Academy of Fine Arts in 1945 before receiving a scholarship to the Hungarian Academy in Rome, where extensive travels throughout Italy deepened her engagement with European artistic traditions. Following her arrival in Paris in 1950, she rapidly emerged as one of the most compelling new voices within the Surrealist movement. Her first solo exhibition at the Galerie à l'Étoile scellée in 1954, presenting both figurative and abstract works, attracted the attention of André Breton, who recognised the exceptional originality of her vision and predicted an extraordinary artistic future.
Reigl's career is distinguished by an unwavering commitment to experimentation. Beginning with Surrealism, she developed an intensely personal form of automatism before progressively transforming gesture into one of the most radical languages of post-war abstraction. Throughout her career, successive bodies of work evolved organically from one another, creating an oeuvre defined by continuity rather than rupture. Her encounter with the artistic climate of post-war Paris—and particularly with the work of Max Ernst, André Masson, and Roberto Matta—encouraged increasingly experimental approaches to painting. She scratched, rubbed, pressed, transferred, and reworked her canvases, transforming the act of painting into an exploration of physical process and material memory.
The exhibition begins with rarely seen works created during Reigl's Roman scholarship years, many of them presented publicly for the first time. It then follows the remarkable evolution of her artistic language through the defining series that established her international reputation. Particular emphasis is placed on the groundbreaking Éclatement (Explosion, 1955–1957) paintings, in which industrial pigment and linseed oil were thrown onto the canvas and manipulated using improvised tools, producing compositions of extraordinary physical intensity. The Centre de Dominance (1958–1959) and Écriture en Masse (1959–1965) series further extended the possibilities of gestural abstraction, while the celebrated Guano works (1958–1965) introduced processes of layering, erasure, and transformation through the reuse of earlier canvases that had accumulated traces of studio practice.
A decisive shift occurred when Reigl discovered anthropomorphic forms emerging unexpectedly from the dense surfaces of one of her Écriture en Masse paintings. These ghost-like figures became the foundation of the monumental Man series (1966–1972), in which the human body re-entered her abstract universe as an elemental force rather than a representational image. Later series, including Process (1973–1985), renewed her investigation of gesture in relation to space and time, while works from the late 1980s and early twenty-first century—including Entrance–Exit, Facing, and the powerful response to the events of 11 September 2001—demonstrate her enduring engagement with the body, movement, and existential experience.
The final section of the exhibition is devoted to Reigl's works on paper, revealing the immediacy and freedom of gesture that remained central to her artistic practice throughout her life. She continued to work with remarkable vitality well into her nineties, until her death in 2020.
The broader context of post-war Paris is explored through a substantial presentation devoted to the Second School of Paris. Rather than a formal movement, the Nouvelle École de Paris describes the international community of more than 350 non-figurative artists who transformed Paris into one of the principal centres of post-war modernism between 1945 and 1965. Alongside Reigl, the exhibition presents works by Hungarian-born artists including Antal Bíró, Vera Braun, François Fiedler, Simon Hantaï, Pál Kallos, Zsigmond Kolozsváry, Anton Prinner, Endre Rozsda, Géza Szóbel, and Ágota Vajtó, together with major international figures such as Dubuffet, Hartung, Riopelle, and Degottex, illuminating the shared artistic language that emerged within this cosmopolitan milieu.
From the outset of her career, Reigl's work has stood in close dialogue with the leading figures of European and American abstraction. In 1964 she exhibited at the Solomon R. Guggenheim Museum alongside many of the artists with whom her work has more recently been reunited in landmark exhibitions such as The Shape of Freedom: International Abstraction after 1945 at the Museum Barberini, Ways of Freedom: Jackson Pollock to Maria Lassnig at the ALBERTINA MODERN, and presentations at Museum of Modern Art (MoMA).
The exhibition benefits from significant international loans, including works from the renowned collection of Jean Claude Gandur and the Fondation Gandur pour l'Art, where numerous paintings by Reigl entered the collection through the efforts of Kálmán Makláry. These exceptional loans reinforce the exhibition's international scope and scholarly significance.
The Kálmán Makláry Fine Arts Gallery has played a decisive role in the reassessment of Reigl's oeuvre since organising her first major retrospective in Hungary at Műcsarnok in 2005. Since then, her international reputation has expanded dramatically, with works entering the permanent collections and major exhibitions of institutions including the The Metropolitan Museum of Art, Museum of Modern Art (MoMA), the Solomon R. Guggenheim Museum, the Centre Pompidou, and the Tate Modern.
Occupying nearly 1,700 square metres of exhibition space, Reigl Judit 100: Reigl Judit and the Second School of Paris presents previously unseen works, rediscovered paintings, and exceptional international loans, offering the most extensive examination of the artist's career to date. More than a centenary tribute, the exhibition reaffirms Reigl's position as one of the defining protagonists of post-war abstraction and situates her practice within the broader transnational history of modern art.
A fully illustrated bilingual catalogue accompanies the exhibition, featuring new scholarly essays by György Szegő, Ágnes Berecz, and Kálmán Makláry, examining the historical relationship between the School of Paris and the Second School of Paris, the evolution of Reigl's artistic language and working methods, and the crucial role played by the Parisian gallery system in the international careers of Hungarian artists associated with the Second School of Paris and its dialogue with the New York School.
Curator of the exhibition: Kalman Maklary
Párizs és Berlin mellett szülőhazája is több kiállítással emlékezik meg az idén 100 éve született Reigl Juditról. A centenáriumi év eseményeinek megkoronázásaként – jelentőségét, komplexitását és méretét tekintve – a budapesti Műcsarnok kínálja a világhírű festőművész hét évtizedes alkotói életútjának legátfogóbb bemutatóját.
A Műcsarnok a Kálmán Makláry Fine Arts Galériával együttműködve nagyszabású centenáriumi kiállítással tiszteleg a világhírű festőművész, Reigl Judit életműve előtt. A bemutatásra kerülő, több mint 80 Reigl Judit festmény mellett a Második párizsi iskola olyan kiemelkedő alkotóinak művei szerepelnek a tárlaton, mint Jean Dubuffet, Hans Hartung, Jean-Paul Riopelle és Jean Degottex.
Reigl Judit 1923. május 1-jén született Kapuváron. 1945-ben végezte el tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, majd 1946-48 között a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként bejárta egész Olaszországot. 1950-ben Párizsba emigrált, ahol a következő években szürrealista munkáival sikert sikerre halmozott. A párizsi szürrealisták akkori kiállítóhelyén, a Galerie à l'Étoile scellée-ben 1954-ben rendezett első önálló kiállításán figuratív és absztrakt műveket is bemutatott. André Breton egy neki írt levélben így méltatta a művészt: „Ön olyan eszköztárral rendelkezik, amely lenyűgöz engem, és biztos vagyok benne, hogy hatalmas dolgokra képes.”
Reigl a szürrealizmustól indulva, a totális automatikus írást létrehozva, a gesztusfestészeten át a teljes absztrakcióig jutott. Életművének korszakai egymásra épülve, sokszor egymást átfedve, szorosan összefüggenek. Találkozása a háború utáni Párizsban a kortárs művészettel, különösen Max Ernst, André Masson és Roberto Matta munkásságával arra ösztönözte, hogy bővítse alkotói eszköztárát: kaparta, dörzsölte vásznait, egymáshoz préselte és lenyomatolta őket.
A Műcsarnok kiállítása a római ösztöndíjas évek alatt készült, eddig múzeumban nem látott művekkel indul. Az alkotói korszakok között kiemelt számban mutatjuk be a Robbanás sorozatot (1955–1957), melynek darabjainál ipari festékpor és lenolaj keverékét dobta a vászonra, és a festékhalmokat egy hajlított függönyrúddal, olykor machetével kente szét. A Dominancia-központ (1958–1959), a Tömbírás (1959–1965) sorozatok a gesztusfestés folyamatának fizikalitását terjesztették ki. A Guano sorozatban (1958–1965) megjelenik a nyomhagyás, a rétegzés, amint a festőnő átdolgozta és újrahasznosította korábbi vásznait, melyekkel műtermének padlóját védte. A Tömbírás egyik vásznán Reigl egy emberi torzó megjelenésére lett figyelmes. A vászonra dobott festék sűrű rétegeiből árnyékként előbukkanó antropomorf formák vele maradtak mindvégig, és Ember című sorozatának (1966–1972) fő motívumaivá váltak. A Folyamat (1973–1985) sorozatban érdeklődése ismét a gesztus tér- és idődimenziója felé fordult. Az 1980-as évek második felében visszatért az emberi alakhoz, kitartóan folytatta a testek és a terek vizsgálatát (Bejárat-Kijárat, 1986–1988; Szemben, 1988–1990; New York 2001. szeptember 11., 2001–2002).
A kiállítás utolsó szekciójában az alkotó papírra készített gesztusai szerepelnek.
Reigl Judit még 90 éves korában is alkotott. 2020. augusztus 6-án hunyt el.
A párizsi művészeti közeget és a szemléletmódbeli rokonságot a Második párizsi iskola több kiemelkedő képviselőjének – közöttük számos a magyar származású művész – festményei idézik meg. A Második párizsi iskola vagy Nouvelle École de Paris nem egy művészeti iskola, hanem egy helyhez és egy adott időszakhoz kapcsolódó művészeti csoportosulás összefoglaló neve. A hely Párizs, a korszak 1945 és 1965 közé esik, amikor a második világháborút követő években a városban több mint 350, nonfiguratív műveket alkotó művész élt és dolgozott. A kiállítás ezen részében Bíró Antal, Braun Vera, Fiedler Ferenc, Hantai Simon, Kallós Pál, Kolozsváry Zsigmond, Anton Prinner, Rozsda Endre, Szóbel Géza, Vajtó Ágota, Jean Dubuffet, Hans Hartung, Jean-Paul Riopelle és Jean Degottex műveit mutatjuk be.
Reigl Judit alkotásai a kezdetektől erős párhuzamot mutattak a vezető kortárs francia és amerikai művészek műveivel. 1964-ben ugyanazokkal a festőművészekkel szerepelt csoportos bemutatkozáson a Solomon R. Guggenheim Múzeumban, mint 2022-ben a Shape of Freedom, International Abstraction after 1945 című kiállításon a potsdami Barberini Múzeumban és a Ways of Freedom: Jackson
Pollock to Maria Lassnig című tárlaton a bécsi Albertina Modernben, illetve jelenleg a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA).
A Műcsarnokban látható Reigl Judit 100 ̶ Reigl Judit és a Második párizsi iskola című grandiózus tárlatra – ugyanúgy, mint az említett kiállításokra – műveket kölcsönzött a világhírű svájci megagyűjtő és mecénás, Jean Claude Gandur (Fondation Gandur pour l’Art, Genѐve). E meghatározó magángyűjteménybe Makláry Kálmán műkereskedő közreműködésével kerültek Reigl Judit festmények.
Reigl Judit alkotásait a Műcsarnok impozáns termeiben 2005-ben a Kálmán Makláry Fine Arts Galériával közösen megrendezett első hazai életmű-kiállítása után kezdték el újra értékelni. Ezt követően a festőművész ismertsége viharos gyorsasággal ívelt fel. Művei a legjelentősebb magán- és közgyűjtemények egyéni és csoportos tárlatain ugyanúgy szerepelnek, mint az állandó kiállításaikon, többek között a New Yorki-i Metropolitan Múzeumban (MET), a Modern Művészetek Múzeumában (MoMA), a Guggenheim Múzeumban, a párizsi Pompidou Központban és a londoni Tate Modernben.
A Műcsarnokban közel 1700 négyzetméteren megvalósuló tárlat számos különlegességet kínál a látogatóknak: eddig lappangó műveket, jelentős külföldi gyűjteményből kölcsönzött alkotásokat, valamint Magyarországon még nem szerepelt festményeket.
A kiállítás támogatója a a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány.
A kiállítást kétnyelvű katalógus kíséri, melyben három tanulmány elemzi Reigl Judit munkásságát.
A bevezetőben Szegő György a Párizsi iskola (a két világháború közt Párizsba emigrált művészek) és a Második párizsi iskola kapcsolatát vizsgálja, a névadás indító okait, a művészek szemléletbeli rokonságát a huszadik századi történelem tükrében
Berecz Ágnes New Yorkban élő művészettörténész esszéje a Reigl-életmű alkotói látásmódjának formálódását és alkotástechnikai módszereit elemzi.
Makláry Kálmán tanulmánya a Második párizsi iskola magyar származású művészeinek hátteret adó párizsi galériás közeg szerepét elemzi, valamint a New York-i iskola (amerikai absztrakt expresszionisták) hatását.
Kurátor: Makláry Kálmán, a Kálmán Makláry Fine Arts Galéria tulajdonosa
Kurátorasszisztensek: Dekovics Dóra és Tulipán Zsuzsanna (Műcsarnok), Soós Éva (a Kálmán Makláry Fine Arts Galéria vezetője)
