Anton Prinner Az ég a mennyezet című kiállítása a Magnelli múzeumban

Vallauris-ban Anton Prinner ismét reflektorfénybe kerül: a „Le ciel pour plafond” („Az ég a mennyezet”) című kiállítással a Magnelli Múzeum a modern szobrászat egy rejtett mesterét tárja fel.

Az ég a mennyezet

Vallauris-ban a föld sohasem csupán egyszerű anyag volt. Amióta Pablo Picasso az 1940-es évek végén megérkezett a fazekasvárosba, a település olyan művészi modernitás olvasztótégelyévé vált, amely messze túl sugárzik az Azúr-part határain. Idén nyáron a Magnelli Múzeum – Kerámiamúzeum arra hívja a látogatókat, hogy fedezzék fel újra egyik legeredetibb alkotóját az „Anton Prinner – Az ég a mennyezet” című kiállításon, amely július 4. és szeptember 21. között látható. Az „Az ég a mennyezet” című tárlattal a Magnelli Múzeum kivételes retrospektív kiállítást szentel annak a magyar művésznek, aki Vallauris-t monumentális életművének műhelyévé tette.

Spirituális keresés és plasztikai kísérletezés

Mintegy ötven szobrot, kerámiát, grafikát, fényképet és levéltári dokumentumot egyesítve ez a kiállítási útvonal az európai avantgárd egy visszahúzódó, mégis meghatározó alakjára irányítja a figyelmet, akinek Vallauris-ban eltöltött tizenöt éve mélyen meghatározta művészi fejlődését. A tárlat több mint egyszerű retrospektív: egy olyan alkotót mutat be, aki számára a szobrászat ugyanannyira spirituális keresés volt, mint plasztikai kísérletezés.

Vallauris a végtelen műhelyévé válik

Anton Prinner 1902-ben született Budapesten, majd az 1920-as évek végén Párizsban telepedett le. Már nagyon korán a megszokottól eltérő művészi utat választott. A konstruktivizmusban nevelkedve fokozatosan elhagyta a fémet, hogy előbb a kővel, majd a fával dolgozzon, az egyszerűsítés és a formai erő kutatásának jegyében. 1950-ben Vallauris-ba érkezett, ahol Claire és René Batigne által alapított Tapis Vert műhelyhez csatlakozott; ez pályájának döntő fordulópontját jelentette. Ebben a pezsgő alkotóvárosban ismét találkozott Pablo Picassóval, aki szeretettel „a kis embernek, aki nagy szobrokat készít” nevezte. Prinner itt új léptékben kezdett alkotni.

Meghívás az igazi elmélyülésre

Monumentális alakjai – amelyeket közvetlenül fatörzsekből faragott, vagy agyagból formált meg, mielőtt kerámiává alakította volna őket – úgy hatnak, mintha ősi emlékezetből emelkednének elő. Az egyiptomi mitológiák, az ezoterika és az emberi lét nagy kérdései által ihletett művek csendes, szinte szent jelenlétet sugároznak. Letisztult vonalaik és tudatos frontalitásuk révén kevésbé szemlélődésre, sokkal inkább valódi meditációra hívják a nézőt.

Teljes életmű anyag, fény és spiritualitás között

A kiállítás az alkotó kevésbé ismert oldalát is bemutatja: grafikai munkásságát és feltalálói tevékenységét. A legendás William Hayter-féle Atelier 17 műhelyében tanult Anton Prinner saját eljárást dolgozott ki, a papyrogravure-t (papírgravírozást), amelyben a kartont használta nyomólemezként, hogy olyan szimbolikus világot kutasson, ahol a test, a jelek és a láthatatlan erők egy új grafikai nyelven lépnek párbeszédbe. A látogatók emellett kivételes együttesként láthatják azt az öt festett pannót is, amelyeket az 1960-as évek elején a roquefort-les-pins-i Notre-Dame de Canlaché templom számára készített. Szürkéskék árnyalataikkal, finom okkerszíneikkel és azzal a fénnyel, amely mintha magukból a kompozíciókból sugározna, ezek a művek tanúsítják művészetének mélyen misztikus dimenzióját.

Az anyag spirituális nyelvvé válik

Azzal, hogy a Magnelli Múzeum első alkalommal egyesíti a vallauris-i évek szobrait, kerámiáit, grafikáit és archív dokumentumait, teljes jelentőségében mutatja be ezt a rendhagyó életművet, amelyet olyan művészi eszmény hat át, ahol az anyag spirituális nyelvvé válik.
A kiállítás meghívás arra, hogy újra felfedezzük a 20. század egyik nagy, rejtve maradt alkotóját, akinek öröksége ma, Vallauris égboltja alatt különösen időszerű visszhangra talál.